Mikor észlelted először a pániktüneteket és mennyire voltak súlyosak az első alkalmakkor?

Olyan 3 éve lehetett hogy jött az első amikor vonaton utaztam haza. Az első nagyon enyhe volt, persze, éppen akkor rendkívül erősnek tűnt.

Milyen ütemben súlyosbodtak? Mik voltak a tünetek?

Az első időszakban csak 1 volt egy hónapban, aztán ez szépen lassan kinőtte magát addig amíg naponta minimum 3-4-5-6-7 volt de volt hogy nem is számoltam. A fizikai tünetek között ott volt a remegés, izzadás, csőlátás, iszonyatosan magas pulzusszám. Mentális tünetek pedig; halálfélelem, rettegés, senkiben sem bíztam meg, és folyamatosan arra gondoltam hogy én most itt meg fogok halni, szelektív hallás (csak azt hallottam akit akartam), illetve éjszaka rémálmok, alvási paralízis, lidércnyomások.

Mikor érezted először hogy szakemberhez kell fordulnod? Ki segített neked felkeresni egyett?

Nagyjából fél évvel az első roham után édesanyám segített nekem felkeresni egy nagyon jó pszichológust, de annyira elvolt már búrjánzva a dolog hogy maga a pszichológus is azt mondta hogy nekem pszichiáterre lenne szükségem. Miután abba hagytam a pszichoterápiát, nagyjából egy fél évre bezárkóztam otthon, még a lábamat sem tettem ki az ajtón. Amikor már a telefoncsörgéstől, kopogástól, csengetéstől is pánikrohamom lett, illetve hogyha kiabáltak az utcán, és hogy egy hete nem aludtam már, akkor tudtam hogy segítségre van szükségem, különben feladom. Egyszer egy fél üveg rövidital után sikerült eljutnom a háziorvosomhoz aki adott egy beutalót a kerületi ideggondozóba. Különben pánikroham teljesen véletlenszerűen is jöhetett, de leginkább a tömegközlekedéstől jött elő, majd később már minden külső ingertől ami nem magából a lakásból származott (gondolok itt telefoncsörgés, csengetés, még akár a hiradótol is, az utcán levő ricsajokról, hangzavarról nem is beszélve), de éjszaka is volt hogy rémálomból felkelvén azonnal jött egy roham. Az éjszakáim voltak a legborzalmasabbak, mert a félelmeimet ott általában át is éltem az álmaimban.

A pszichiáternél az első alkalom milyen volt?Mi történt?

Nagyon érdekes volt, de persze csak utólag mondva ezt, hiszen éppen akkor rettenetesen féltem. Időpontra mentem, és a nővér akihez oda kellett menni adott nekem két papírt amit ki kellett tölteni. Az egyik egy Hamilton-féle Szorongás Skála volt, a másik egy Beck-féle Depressziós Skála. Ezeket ha kitölti a beteg, megkönnyítí az orvos dolgát, hiszen ha megnézi az eredményeket, van fogalma arról hogy a beteg milyen állapotban van. Mikor bementem, bemutatkozott az orvos, nagyon kedves és szimpatikus volt. Elmondtam neki a tüneteimet, ő a számítógépén írkált valamit, majd egy rövid gondolkodás után elmondta nekem hogy Pánik Szindrómám, Mániákus depresszióm illetve Agorafóbiám van. Persze, a legsúlyosabb depresszió és az agorafóbia már a pánikbetegség miatt alakult ki.

Mi volt a feltételezhető oka a betegséged kialakulásának? Úgy tudom a tudomány mai állása szerint:), csak elméletek vannak a kialakulás
oka(i)ra.

Nagyon nagyon stresszes időszakom volt, iskolámat utáltam, éppen egy másik iskolába jelentkeztem át és mivel nehezen illeszkedek be akárhova is így féltem ettől, otthoni problémák százai, magányosság, szóval stressz stressz hátán. Persze tudni kell hogy mindig is egy nagyon stresszes,paranoid és félénk ember voltam :)

Milyen gyógyszereket kaptál, mi volt a hatásmechanizmusuk?Ezt kérlek fejtsd ki bővebben, tudom nem vagy laikus a témában:)

Két féle gyógyszert kaptam már az első alkalommal. Az egyik egy Paroxetin hatóanyagú SSRI (szelektív szerotonin visszafelvétel gátló) antidepresszáns, illetve egy Benzodiazepam csoportba tartozó, Alprazolam hatóanyagú nyugtatót. A nyugtató elsődleges célja az AKUT szóval az azonnali hatás aminek folyamatosan szedésével csökkenthető illetve megszűntethetőek a pánikrohamok bár csak nyugtatót nem szoktak adni, hiszen ez magában nem túl hatásos. Az SSRI antidepresszáns pedig az agyban lassan nagyjából 2-3hét-1-1,5 hónap alatt (betegtől függően) kezdi el kifejteni a hatását a szerotonin szint buherálásával. Ennek nincsen akut hatása, nem tompít, nem kábít, nem altat. A kettő gyógyszer nagyon hatásosan nagyjából 1 hónap alatt ismételten "utca-késszé" kezdett tenni. Egy 2 hónap azért kellett hogy ismételten normálisan tudjak közlekedni.

A betegség alatt, milyen fiziológiai változáson ment keresztül a szervezeted?

Igazából csak annyin hogy magasabb lett a vérnyomásom, fogytam nagyjából 10 kilogrammot, és hogy a lábamon van egy két nyom mivel az antidepresszáns miatt viszkettek a lábaim rettenetesen, de más mellékhatása nem volt. Egy ilyen komoly gyógyszertől nem lehet elvárni hogy ne legyen semmilyen mellékhatása, persze nagyon sok esetben semmilyen mellékhatással nem kell számolni :)


Milyen volt és lett az életed a gyógyulásod után, és mennyire változtatta meg a mindennapjaid?

Előtte nagyon jó volt az életem, szociális életem nagyon jó volt. Sajnos miután kialakult, a szociális életem megszűnt :D De persze próbálok azért ezen változtatni, csak néha még ma is nehéz :)

Mik azok a módszerek, melyeket megtartasz és melyek életed elengedhetetlen részévé váltak amiatt, hogy jól érezd magad?

Megmaradt egy pár "szabály" amik leginkább a közlekedésre vonatkoznak. Például ilyen az hogy sötétedés után nem szívesen közlekedek, legfeljebb gépkocsival. De ha ezeket betartom, semmi gond nincsen. De ezek nem zavaróak, és az életminőségemet nagyon minimálisan/egyáltalán nem befolyásolják. Persze ehhez kell igazítanom dolgokat.

Mit tanácsolnál azoknak, akik még az út elején járnak?

A legeslegfontosabb hogy még a legelején el kell kapni és segítséget kérni! Nem szabad vele egyetlen percet sem várni, mivel magától nem fog elmúlni -én is erre vártam, hiába- hanem az idő múlávásal, hiába szűnik meg a stressz, ez csak rosszabbodni fog. A másik hogy nem szabad feladni SOHA! Jobb lesz, csak segítség kell mindenképpen. Segítséget kérni nem szégyen! :) Ha valaki azt mondja nekem hogy nem szeretik a mentális gyógyszereket mert hogy azok butítanak és ehhez hasonlók, csak azt szoktam mondani hogy ez ugyan olyan betegség mint a valaki mondjuk cukorbeteg. Csak itt ugye nem inzulint kap a beteg hanem pszichoterápiát vagy gyógyszereket és itt nem a hasnyálmirigy termeli rosszúl az inzulint, hanem az agyunk szabályoz rosszúl valamit. Ez is betegség, nem mi tehetünk róla. Ha nem szeretne először gyógyszert szedni akkor meg lehet próbálni egy pszichoterápiát, de ez csak a nagyon elején működőképes a legtöbb esetben.

Kérlek írd le mit tennél még hozzá amit fontos lenne megemlíteni.

Igazából minden fontosan leírtam. Köszönöm a lehetőséget s hogy válaszolhattam a kérdéseidre! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.